Aquincum katonavárosi amfiteátruma

Kevesen tudják, hogy Budapesten található egy amfiteátrum, amely méreteiben még a híres római Colosseumot is felülmúlta. Az Aquincumban állomásozó légió gyakorlóterét Antonius Pius császár uralkodása alatt építettek át kőamfiteátrummá. Az évszázadok során katonai célokra, sőt még erődítményként is használták, majd a középkorban az idő múlásával a föld alá került. Csak a 20. század elején fedezték fel újra, és azóta az ókori múlt egyik lenyűgöző emlékeként áll Óbudán, amely a település két arénája közül a nagyobbik.

Elhelyezkedés
Aquincum katonai (katonavárosi) amfiteátruma a mai Budapesten a katonai tábortól délre, a III. kerület Nagyszombat utca – Pacsirtamező utca – Viador utca – Szőlő utca által határolt területen található.

Története
Egy építési felirat szerint a gyakorlóteret 145 táján, Antonius Pius császár uralkodása alatt építették át kőamfiteátrummá. Az építési munkát a Legio II Adiutrix műszaki alakulata végezte. A lelátó külső falainak a hossztengelye 131,8 méter, a kereszttengelye 108,4 méter. Az aréna mérete 89,6 x 66,1 méter (nagyobb, mint a római Colosseumé). Hatalmas méretét az indokolhatta, hogy katonai gyakorlatozásra is felhasználták. Ezt a feltevést az is bizonyítja, hogy a kerítőfal, az aréna és az alépítmény sarkantyúfalait pontosan megszerkesztették.

Formája elliptikus, és egy természetes mélyedés helyén alakították ki. Az ásatások szerint ezt a mélyedést az Aquincumban állomásozó légió már az 1. századtól használta katonai gyakorlótérnek. A többi Duna-vidéki amfiteátrumhoz hasonlóan ez is földamfiteátrum volt. A nézőteret földtömegre építették, mindössze huszonnégy U alakú falrész és a pódiumfal épült kőből.

Az amfiteátrum 10-13 ezer néző befogadására volt alkalmas, és a nézőteret boltozott lépcsősoron lehetett megközelíteni. A sarkantyúfalak és a boltozott lépcsőrendszerek maradványain túl megmaradt az arénát övező, eredetileg 4 méter magas belső fal is, ami a nézőket védte a vadállatoktól. Ebben a kőfalban 5 cella van, amiben az állatokat őrizhették. Az északi kapunál lévő fülke a porta Libitinae nevet viseli, a keleti oldalon lévő lehetett Nemesis szentélye, aki az amfiteátrumi játékok védőistennője volt. Innen feliratos oltárkövek kerültek elő. 

A késő római korban erődítménynek használták. A longobárdok 6. századi jelenlétére utal, hogy a déli kapuban elfalazva ezüstkincset találtak. Az építményt azonban nemcsak a longobárdok, herulok, avarok, hanem a honfoglaló magyarok is használták; egyes vélemények szerint Kurszán várával azonosítható. A középkorban az amfiteátrum földdel töltődött fel, az újkorban vesztőhelynek használták, majd házakat építettek rá. Az épületet ekkor Királydombnak nevezték, és a külsejéből többen sejtették eredeti funkcióját. 

A próbaásatásokat Nagy Lajos régész, muzeológus indította el 1932-ben, majd miután lebontották a jellegzetes óbudai házakat, 1938-1941 között tárták fel. A műemléki helyreállítás Gerő László műemlékvédelmi szakember tervei alapján valósult meg az 1940-es évek elején, a helyszínen talált építőanyag segítségével. 

Megközelítés, nyitva tartás
A terület egész nap, ingyenesen látogatható.

Megközelíthető a 9, 29, 109, 111-es busszal, vagy a 17, 19, 41-es villamossal a Katinyi mártírok parkjáig, vagy a H5-ös hévvel a Tímár utca megállóig utazva.